Disclaimer: a bejegyzés nem fizetett reklám :) őszintén ajánlom.

Miért ajánlom?

A kultúra igen tág fogalom, amibe minden beletartozik – a magas kultúra, a hétköznapi és a furcsaságok is. Az utóbbiakban nem szűkölködik ez sorozat.

John Wilson dokumentumfilmes minden kb. fél órás epizódban egy-egy kérdés kapcsán indul felfedezőútra NewYork-ban, és hagyja, hogy a menet közben felbukkanó újabb jelenségek új vágányokra vigyék. Ha érdekel, hogyan juthatunk el a meccsnézéstől a porszívógyűjtők világáig, ne hagyd ki!

Kíváncsi, okos, vicces, érzékeny, nyitott és a folyamatos önreflexió miatt nagyon mai. Amellett, hogy roppant szórakoztató, sokat lehet belőle tanulni az amerikai (és sokszor egyetemes, emberi) kultúráról, de nemcsak arról. Kutatóként nagyon inspiráló, sokat elárul az etnográfiáról és kvalitatív megközelítésről.

A legfontosabb tanulságok (nemcsak kvali kutatók számára)

‍

‍A MEGFIGYELÉS ÉRTÉKE

John Wilson nem hipotézisek alapján dolgozik, csak figyel. A kutatások esetében gyakori, hogy az elején még nem tudjuk, hogy mi lesz fontos és releváns. Sokszor az apróságok megfigyeléséből, indukciós logikával jutunk el a nagyobb felismerésekhez, és a sok apróságból kirajzolódnak a nagyobb mintázatok és struktúrák. Ne hanyagoljuk el a „kis dolgokat”.

A GUIDE AZ GUIDE, NEM SZENTÍRÁS

Az interjú guide kulcskérdés, ebben tematizáljuk a legfontosabb kérdéseket és irányokat. De ha a beszélgetés során olyat hallunk, ami ugyan váratlan, de van hozzáadott értéke a témához, járjunk utána. Szabad követni az ösztöneinket.

ÍTÉLKEZÉS HELYETT LÉGY KÍVÁNCSI

Noha saját bevallása szerint is szorongó típus, John Wilson nem fél belemenni a furcsa, kellemetlen helyzetekbe sem. A nyitottságának köszönheti, hogy az interjúalanyok szívesen megosztják vele a legmélyebb érzéseiket is. Nem ítélkezik, nem neveti ki őket, nem ironizál, nem fölényeskedik, csak kíváncsi, odafigyel és kérdez.

‍

A KÉP HOZZÁADOTT ÉRTÉKE

Ez az a sorozat, amit csak frontálisan érdemes nézni. John Wilsonnál még a vágóképeknek is jelentésük van, nemcsak illusztrálnak. Az etnográfiai kutatások esetében is érdemes kerülni a stock-fotókat, a dekorálásnak nincs hozzáadott értéke. Ha pedig jártunkban-keltünkben (kutatástól függetlenül) látunk valami érdekeset, fényképezzük le! Kincset fog érni.

KULTÚRA-SPECIFIKUSSÁG

Rengeteg általános, emberi érzéssel és viselkedéssel találkozhatunk a sorozatban, de az egyedi ízt a helyi kulturális sajátosságok adják, pl. utánajár a New Yorkot behálózó állványzatoknak és az egészen sajátos helyi parkolási kultúrának. Ez egy fontos szempont az etnográfiai és kulturális kutatások esetében: hátra kell lépni egyet, hogy lássuk azokat a jelenségeket, melyek lokálisan evidensek, de egy idegennek nem azok.

‍
ÖNREFLEXIÓ

Az etnográfia egyik alapvető jellegzetessége a megfigyelői paradoxon: azzal, hogy jelen vagyunk,
módosítjuk a kontextust. John Wilson ezt nemcsak a nyitottságával minimalizálja, hanem
folyamatosan reflektál saját bizonytalanságára és esetlenségére. Benne hagyja a kínos csendeket és a
félresikerült beszélgetéseket is. Kutatóként is van hozzáadott értéke annak, ha megfigyeljük, mi
hogyan érezzük magunkat az adott helyzetben (még ha ezt nem is hangosítjuk ki).

‍
IDŐ ÉS TÜRELEM

Az első évadhoz két éven át akár heti 40 órányi nyersanyagot is rögzített a stáb, ebből a több ezer
órából lett végül kb. nettó 3 óra a műsor. Persze egy kvalitatív kutatás esetében ilyen léptékű
anyaggyűjtésre nincs idő, de fontos a források bősége és számossága, azaz a megkérdezettek száma
és/ vagy a desk research által lefedett területek szélessége. Ez ad validitást, mélységet és lehetőséget
arra, hogy a sok adatból kitűnjön az, aminek igazi jelentősége van.